Bor, Matej: Átkelt a vándor az atomkoron XI (Šel je popotnik skozi atomski vek 11 in Hungarian)
Šel je popotnik skozi atomski vek 11 (Sloven)11
Šel je popotnik skozi atomski vek in ni bil več popotnik - bil je Usoda in je grmel na aluminijastih krilih skozi noč, pogrinjajoč zemljo s preprogami smrti. In ko je pustil za seboj, kar je pustil, je rekel svojemu srcu: Zapahni svoje duri, da se skrijem vate. In ko je bil tako skrit, je nanje potrkalo. - Kdo je? - Odpri! Odpri je in zagledal pred sabo deklico take lepote, da je onemel. - Pojdi z menoj, mu je rekla. In sta šla, Ma po preprogah smrti, s katerimi je pogrnil zemljo, in se ustavila pred baročnim zrcalom, ki je bogve kako ostalo celo sredi razvalin. Stopila je skozenj in se iz njega, razčesavajoč lase, nasmehnila. - Lepa si, ji je šepnil. - Bila sem, dokler me Usoda, grmeča skozi noč, ni izpremenila po svoji volji in svojem okusu. Poglej! Pogledal je in od groze odrevenel. - Kje so tvoje oči? Iztegnila je dlan proti njemu: Tu. Vzemi jih s seboj. Za spomin. Ne bodo ti v nadlego, saj že dolgo ne jočejo več.
|
Átkelt a vándor az atomkoron XI (Hungarian)XI
Átkelt a vándor az atomkoron, s többé már nem volt vándor, a Végzet volt és alumíniumszárnyakon mennydörgött az éjszakán át, s a halál szőnyegeivel takarta el a földet. S amikor maga mögött hagyta, amit hagyott, így szólt a szívéhez: Csapd be az ajtódat, hadd rejtőzzem beléd. S amikor így elrejtőzött, az ajtón kopogtattak. - Ki az? - Nyisd ki! Ajtót nyitott és olyan szép lányt látott maga előtt, hogy szólni sem tudott. - Gyere velem, szólt a lány. És elindultak a halál szőnyegein, melyekkel letakarta a földet. És egy barokk tükör előtt álltak meg, amely isten tudja, hogy maradt épen a romok között. Átlépett a tükrön és belőle kibomlott hajjal előmosolygott. - Szép vagy, suttogta a lánynak. - Az voltam, amíg a Végzet, az éjszakán átdörögve meg nem változtatott saját akaratából és izlésére. - Ide nézz! Odanézett és megdermedt az iszonytól. - Hová lettek a szemeid? A lány a tenyerét nyújtotta elébe: - Itt vannak. Vidd magaddal őket! Emlékül. Nem lesznek terhedre, hiszen már rég nem sírnak.
|