Popović, Čarna: A nemlét elviselhető könnyedsége (Podnošljiva lakoća nepostojanja in Hungarian)

u našoj priči ništa nije lako
čak ni ono što se sudara brzo i efikasno
i nestaje kao da nismo tamo
da ne sedimo za istim stolom
u istom šljunku

stradaće svi reflektori
drveće, svi slučajni i namerni prolaznici
voajeri, mantilmani, tvoje bivše ljubavi i
moje kratkotrajne opsesije

samo ćemo mi ostati da sedimo
ogoljeni bez hlada

jer lakše je znam, živeti na betonu
nego na tek stvorenom ostrvu
koje svaki čas može da odnese
južni povetarac s mojih usana

történetünkben semmi sem könnyű
még az sem ami gyorsan és hatásosan ütközik
és eltűnik mintha ott sem lennénk
mintha nem ugyan annál az asztalnál
ugyan abban a homokban ülnénk
 
pórul jár minden fényszóró
a fák, minden oda tévedt és céltudatos járókelő
kukkolók, subások, volt szerelemeid és
saját rövid éltű kényszerképzeteim
 
csak mi maradunk ott ülünk
csupaszon árnyék sehol
 
mert tudom, könnyebb a betonon élni
mint az épp teremtett szigeten
amely ajakamról a déli széllel
bármelyik pillanatban tovatűnhet