Otero, Blas de: Kiskáté (költészeti) (Cartilla (poética) in Hungarian)
Cartilla (poética) (Spanish)La poesía tiene sus derechos. Lo sé. Soy el primero en sudar tinta delante del papel.
La poesía crea las palabras. Lo sé. Esto es verdad y sigue siéndolo diciéndola al revés.
La poesía exige ser sinceros. Lo sé. Le pido a Dios que me perdone y a todo dios, excúsenme.
La poesía atañe a lo esencial del ser. No lo repitan tantas veces, repito que lo sé.
Ahora viene el pero.
La poesía tiene sus deberes. Igual que un colegial. Entre yo y ella hay un contrato social.
Ah las palabras más maravillosas, «rosa», «poema», «mar», son m pura y otras letras: o, a…
Si hay un alma sincera, que se guarde (en el almario) su cantar. ¿Cantos de vida y esperanza, serán?
Pero yo no he venido a ver el cielo, te advierto. Lo esencial es la existencia; la conciencia de estar en esta clase o en la otra.
Es un deber elemental.
|
Kiskáté (költészeti) (Hungarian)A költészetnek tág jogai vannak. Tudom. Első vagyok vérizzadásban az üres papíron.
A szavakat a költészet teremti. Tudom. Ez így igaz, még ha fordítva lenne is óhajom.
A költészet őszinteséget kíván. Tudom. Esdem Istent s az összes istent, hogy ne vegyék zokon.
A költészet a létnek lényegével rokon. Ne ismételjék számtalanszor, ismétlem: már tudom.
Most jön viszont az ámde.
Kötelességek kötik a poézist. Mint kölyköt fegyelem. Társadalmi szerződés tartja velem.
Ah, szavak között a legcsodásabbak, „vers", „tenger", „szerelem", szeplőtlen e, r és a végén az m...
Jámbor emberfia a dalt csak óvja (ládafiában) rejteken. Ily dalból tán remény és élet terem?
Hidd el, én nem eget bámulni jöttem. A lét a lényeges; tudatában lenni, hogy hol van helyed, itt vagy amott, melyik osztályban.
Elemi dolgod ez.
|