Ungaretti, Giuseppe: A sziget (L'isola in Hungarian)
L'isola (Italian)A una proda ove sera era perenne Di anziane selve assorte, scese, E s’inoltrò E lo richiamò rumore di penne Ch’erasi sciolto dallo stridulo Batticuore dell’acqua torrida, E una larva (languiva E rifioriva) vide; Ritornato a salire vide Ch’era una ninfa e dormiva Ritta abbracciata ad un olmo. In sé da simulacro a fiamma vera Errando, giunse a un prato ove L’ombra negli occhi s’addensava Delle vergini come Sera appiè degli ulivi; Distillavano i rami Una pioggia pigra di dardi, Qua pecore s’erano appisolate Sotto il liscio tepore, Altre brucavano La coltre luminosa; Le mani del pastore erano un vetro Levigato da fioca febbre.
|
A sziget (Hungarian)A partra, hol örök este leste a hajnalt, töprengő erdők ős mélyéből a férfi leereszkedett, ment fürkészve tovább, tollak surrogásától zengett a szilaj part: zavaros víz csikorgó szívveréséről szakadt le a zaj. Lárvát pillantott meg (lankadt volt ez, majd ismét kivirult); a lejtőnek fordulva megint, látta, hogy nimfa az ott, s egy szilfának nekidőlve, a fa törzsét átkarolva, alszik. Magában az álomkép s az igazi láng közt imbolyogva, ért egy rétre, ahol szüzek szemében az árnyék megsűrűsödött mint olajfák tövén az alkony; az ágakról lomha sugáreső csöpögött, itt birkák kuporogtak áporodott melegben, vagy kószálva legelték a fényes fű-takarót; a pásztor petyhüdt keze a láztól áttetsző volt, mint az üveg.
|