Kalász Orsolya: világot jelentő kezek

Ahol megérintjük egymást,

mintha a bőrön

tenyérnyi színpad nyílna,

reflektor is a kiáradó hő  -

meleg fénykörébe

lép az, ami lélek

de se nem a tiéd, se nem az enyém,

az, aki csak egymásban

fokozható önmagunk. 

Tudni, hogy így van és nem félni,

miközben bőrünk kockáztat,

ez  világot jelentő kockázat,

tudni, hogy így van és nem félni,

nekünk a vihar szeme,

a legendás egyszemű csönd,

a lelkismeret nélküli csönd,

mély és meghitt,

tehát egy tó is, fölé

eget emelek kezedből

és ahogy csak erővel bírom,

úszom tükrözött felhői közt.