Vogelweide, Walther von der: Owê daz wîsheit unde jugent

Owê daz wîsheit unde jugent,

des mannes schone noch sîn tugent

niht erben sol, sô ie der lîp erstirbet!

daz mac wol klagen ein wîser man,

der sich des schaden versinnen kan:

Reinmâr, waz guoter kunst an dir verdirbet!

dû solt von schulden iemer des geniezen,

daz dich des tages wolte nie verdriezen,

dun spræchest ie den frouwen wol mit ir vil reinen siten.

des sülen si iemer danken dîner zungen.

hetest anders niht wan eine rede gesungen:

«sô wol dir, wîb, wie reine dîn nam!», dû hetest alse gestriten

an ir lop, daz elliu wîb dir iemer gnâden solten biten.

Ó jaj, hogy virtus és okosság,

férfiszépség, fiatalosság

nem él tovább, ha halni kell a testnek!

A bölcs joggal kiált panaszt,

ki kellőképp átérzi azt,

hogy, Reinmar, veszni kell művészetednek.

Dicséret helyett méltán érd be végül

azzal, hogy egy napod se múlt anélkül,

hogy nőkről s bájaikról ne zengtél volna szépen.

Köszönjék hát nyelvednek, amíg élnek.

S ha még egyetlen volna is ez ének:

"Nő, üdv neked, oly tiszta a neved!" elég ez érdem,

hogy most neked megannyi nő kegyelmet

esdve kérjen.