Poe, Edgar Allan: Szonett a tudományhoz (Sonnet - To Science in Hungarian)

Science! true daughter of Old Time thou art!

Who alterest all things with thy peering eyes.

Why preyest thou thus upon the poet's heart,

Vulture, whose wings are dull realities?

How should he love thee? or how deem thee wise,

Who wouldst not leave him in his wandering

To seek for treasure in the jewelled skies,

Albeit he soared with an undaunted wing?

Hast thou not dragged Diana from her car?

And driven the Hamadryad from the wood

To seek a shelter in some happier star?

Hast thou not torn the Naiad from her flood,

The Elfin from the green grass, and from me

The summer dream beneath the tamarind tree?

Tudomány, te, a vén idő szülötte,

Ha mire nézel, más lesz az, sötét.

Szárnyad a zord való, mordképü ölyv, te,

Miért fosztod ki a költő szivét?

Hogyan becsüljön téged, hogy szeressen,

Ha nem hagyod, hogy bolygva a merő

Ékköves égen, kincseket keressen?

Hisz oly bátran szállt az egekre ő!

Nem szállitottad földre Dianát,

Nem verted fák közül ki a driádot,

Hogy költözzön egy jobb csillagra át?

Nem a habok közül a szép najádot,

A pázsitról a tündért s magamat

Az álmaimból nyári fák alatt?