Agricola, Mikael: Psalttarin käännöksen esipuhe (poiminto)
Psalttarin käännöksen esipuhe (poiminto) (Finnish)Epejumalat monet tesse muinen palveltin cauan ja lesse. Neite cumarsit Hemelaiset seke Miehet ette Naiset. Tapio Metzest Pydhyxet soi ja Achti wedhest Caloja toi. Äinemöinen wirdhet tacoi Rachkoi Cuun mustaxi jacoi. Lieckiö Rohot jwret ja puudh hallitzi ja sencaltaiset mwdh. Ilmarinen Rauhan ja ilman tei ja Matkamiehet edhes-wei. Turisas annoi Woiton Sodhast Cratti murhen piti Tavarast. Waan Carjalaisten Nämet olit Epejumalat cuin he rucolit. Rongoteus Ruista annoi Pellonpecko Ohran casvon soi. Wirancannos Cauran caitzi mutoin oltin Caurast paitzi. Egres hernet Pawudh Naurit loi Caalit Linat ja Hamput edestoi. Köndös huchtat ja Pellot teki quin heiden Epeuskons näki. Ja quin Kevekylvö kylvettin silloin ukon Malja jootijn. Sihen haetin ukon wacka nin joopui Pica ette Acka. Sijtte paljo Häpie sielle techtin quin seke cwltin ette nechtin. Quin Rauni Ukon Naini härsky jalosti Ukoi pohjasti pärsky. Se sis annoi Ilman ja WdhenTulon käkri se liseis Carjan casvon. Hiisi Metzeleist soi Woiton Wedhen Eme wei calat vercon. Nyrckes Oravat annoi Metzast Hittavanin toi Jenexet Pensast. Eikö se Cansa wimmattu ole joca neite wsko ja rucole. Sihen Piru ja Syndi weti heite Ette he cumarsit ja wskoit neite. Coolludhen hautijn Rooca wietin joissa walitin parghutin ja idketi. Mennin-geiset mös heiden Wffrins sai coska Lesket hoolit ja nait. Palveltin mös paljo muuta Kivet Cannot Tädhet ja Cwu-ta. Tontu Honen menon hallitzi quin Piru monda wil-litzi. Capeet mös heilde Cuun söit Calevanpojat Nijttut ja mwdh löit.
1551
|
A „Zsoltárok” előszavából (Hungarian)Finnek földjén sok bálvány volt, imádták őket közel s távol. Hämében nők és férfiak tisztelték a bálványokat. Tápio erdőből adott vadat, vizből hozott halat. Äinämöinen dalt kovácsolt, Rahkoi szőtt a holdra fátyolt. Liekkő a fákat, füveket, gyámolítá a gyökereket. Ilmarinen igazitá a békét s az időt, s ki útra kelt előre vitte őt. Turisas a hadban győzködött. Kratti a vagyonon őrködött. Tontu gondot viselt a házra, hogy az ördöng meg ne gyalázza. Hold-manók falták fel a holdat, Kaleva-fiak kaszáló urai voltak. Bizony bolond mód Karjala szintén bálványozó vala. Rongoteus ada nekik rozsot, földi manók hada árpát hozott. Virankannos vigyáza a zabra nélküle a nép zabot nem aratna. Äkräs borsót, répát, babot, káposztát, lent, kendert adott. Köndös írtást és szántót teremtett a pogány hitű embereknek. S midőn a tavaszi vetést veték, Ukko kupáját üriték. Lakomát, vígat csaptak ott, lány, öregasszony jót ivott. Nagy szégyen volt ez, szörnyűség, hogy ilyen életet élt a nép. Ukko asszonya, Rauni ha kárpált, Ukko mellőle akkor odébb állt; nem volt pedig nagyobb úr nála. Kekri gondot viselt a nyájra. Hiisi vezette a vadászokat, Viz-anya hálóba vitt halat. Nyrkkes az erdő mókusait, Hittavainen fogta bokrok nyulait. Vak nép az és eszeveszett, ki hisz és imád ily isteneket. Ördöng és bűn műve volt csak, hogy ezek előtt hajbókoltak. Holtak sírjához ételt hordtak s ott jajgattak, sírtak, panaszkodtak. Jó szellemeknek is áldoztak, mikor özvegyek házasodtak. Még sok egyéb bálványuk is volt, kövek, fatörzsek, csillagok és hold.
|