B. Tomos Hajnal: Betegen

Pár napja lappang,

bennem (sötét kór)  

a tél,

ropogtatja bordáim,

mint fagyott ágakat

a szél,

és a könnyek,

egyre csak késnek,

mint terhes-nagyfelhőkben

a hűs hópelyhek.

Da un paio di giorni

cova dentro di me

l’inverno (il morbo oscuro),

crocchia le mie costole

come fa il vento

con i rami congelati,

e le lacrime ritardano

sempre di più,

come freschi fiocchi di neve

nelle grandi nuvole -  gravide.