Kemenczky Judit: A sivatag keresztje
|
A sivatag keresztje (Hungarian)Ingó fák délibábja a tökéletesen sárga semmiben az agyban gerjesztett feszültség villámló fájdalma a koponya napórájában a prófétaidő lassan lepergő molekulák homokszemcséit görgeti Ez lenne a sivatag? amibe esőtonnák könnyek korbácsolják az életet? Igen Ez. az ég szívritmusával amit ma magamhoz veszek szűziesen fehér kerek ostyaként hogy érezzem mellkasom tabernákulumában dobogni a misztikus nők e fénnyel terhes víztiszta csatornák ellenállhatatlanul édes erejét kristályhalmok kottafejek kékeszöld hangok a száj vak börtönéből szökött vadmadárként egyenként szállnak fel feketén suhogó ruhák a trónusán három személyben hallgató egyetlen és szent királyhoz: Krisztus a neve Mit mondjak Neked magamról e kitépett papírlapon Aki vércseppjeimet is számon tartod darabonként megszámlálod hiszen e rubintvörös áttetsző folyékony kövek alkotják a Te élve lélegző palástod szegényes díszeit mit mondjak Rólad magamnak sivatagi szobámban? ahogy naponta kiemeled ágyából fölemeled a két kezem és megveted a kereszt ágyát fehéren hullámzó mellkasomon
|
La croce del deserto (Italian)Il miraggio degli alberi ondeggianti nella vacuità perfettamente gialla il dolore lancinante indotto dalla tensione del cervello nella clessidra del cranio il tempo profetico fa scorrere lentamente i fluenti granelli di sabbia Sarebbe questo il deserto? in cui tonnelate di lacrime piogge frustano la vita? Si, è questo. quel che assumo oggi con i ritmi del cuore del cielo come un’ostia rotonda candidamente bianca per sentirlo battere nel tabernacolo del mio petto la forza irresistibilmente dolce delle donne mistiche e questi canali gravidi di luce come l’acqua pura le teste delle note voci verdebluastri dalla prigione cieca della bocca come uccelli fuggitivi volano uno alla volta fruscianti abiti nereggianti sul trono della Trinità dell’unico e santo re che tace: Il suo nome è Cristo Su un foglio strappato cosa posso rivelarTi di me Tu che tieni conto di ogni goccia del mio sangue le conti uno ad uno infatti queste pietre rossorubini diafane e fluide compongono l’ornamento umile del Tuo mantello vivo che respira cosa posso rivelarmi di Te nella mia stanza desertificata? come sul letto rialzi quotidianamente le mie mani e rifai il letto della croce sul mio petto che biancheggiando ondeggia
|
